Tizenhat hetes széria ért a végéhez február közepére, amikor is a kicsit gagyi válogatásokon, a nyögvenyelős beszavazásokon keresztül eljutottunk oda, hogy a mezőny letisztult, és eljutottunk a sorozat végére. Ahogy szokott lenni, a végére már azért mi is belefáradtunk, és nem bánjuk, hogy ez a tehetségkutató is végre befejeződik. Szerintem a műsorsorozat hosszát különben ideálisra szabták, nagyjából pont ennyit lehetett belőle kihozni, hogy izgalmas maradjon. Az utolsó adásban a szakmai zsűri már csak jelképesen volt jelen a műsorban, és csak a kütyükön szavazó otthoniak dönthettek a végső győztesről.

Fotó: Rising Star élő adás

Egy kicsit sablonos közös produkcióval kezdődött a döntő, ahol bizony volt olyan előadó, akit elsőre nem tudtam hová tenni, hogy ki a bánat. De nem akarok sértegetni senkit ebben a tekintetben. Ugyanakkor a bizonyára sok-sok alkalommal elpróbált és playbackre felénekelt dalban is már óriási különbségek voltak az előadók között. Ha az énektudást nézzük, akkor egyértelműen hallható volt, hogy kinek mennyire karakteres, erőteljes és technikás a hangja. Vitatkozhatunk arról, hogy kik jutottak el a végső négyesbe, de azért szerencsére akkora blamázs nem érte a műsort, hogy olyanok is idáig meneteljenek, akik nem is értem, hogy kerülhettek be a tizenkét fős mezőnybe.

Fotó: Rising Star élő adás

Mira kezdhette az egyéni produkciókat, és persze biztos nem könnyű elkezdeni egy ilyen műsort, de azt kell, hogy mondjam, hogy Palmira pár műsorral ezelőtt bizony elérte a csúcsot, és azóta sajnos egy kicsit esik a teljesítménye. Valahogy pont így indított annak idején: kellemes és izgalmas hangszín és kiállás, de sok-sok hamis hang jellemezte a dalt. Már-már kényelmetlen volt hallgatni a dalt, pláne a döntőben. Volt már ennél sokkal jobb formában Mira, ezért bizonyára a jövőben tud még csiszolni technikáján, és ennél jobb dalokat hallhatunk majd tőle.

Fotó: Rising Star élő adás

Peter Sramek az Ájszecsipegót énekelte, és lám-lám, minél jobban újít Peter, annál jobban besül a produkció. Én személy szerint sokkal jobban szerettem volna, ha Sramek valaha ezzel a dallal kezdett volna, és onnan indult volna felfelé, de valószínűleg akkor idáig sem jutott volna el. Sramek rajongótábora eddig remekül működött, és míg én azt hittem, hogy Petert csak az idősebb generáció löki előre, többen is felvilágosítottak, hogy ez nem teljesen igaz, és Sramek a fiatalok körében is baromira menő. Hát, nem tudom, akkor úgy látszik én nem értem, mitől döglik a légy. A mai előadást kicsit sótlannak ítélte a szakmai zsűri, amiben van is valami, de nekem nem volt rosszabb (és persze jobb sem), mint az eddigiek. Kevesebb százalékot kapott, mint Palmira, így volt oka az aggodalomra.

Fotó: Rising Star élő adás

Fehérvári Alfréd Gábor a Seven Nation Army-val készült a döntőre, és sikerült egy százalékkal alulmúlnia Peter Srameket. Dalválasztás megkérdőjelezhető, főleg a mai adás jócskán hatásvadász dalválasztásai mellett, de a legnagyobb kérdőjel a közönség, a zsűri. Ha Alfréd nem kell a nézőknek, akkor szerintem szégyenünkben töröljük le ezt az egész Rising Star Magyarország marhaságot a netről mindenhonnan, nyoma se maradjon, mert baromira beégetjük magunkat. Ezúton gratulálok annak a sok tízezer-százezer nézőnek, akik szerint Magyarországot ne ez a srác képviselje, mint a műsor győztese. Egyszerűen szerintem nem is lehet egy lapon említeni Alfrédot a többi előadóval, de akkor én vagyok a hülye ezek szerint.

Fotó: Rising Star élő adás

Czibi Norbi is előadta a szokásos mélyen szembenézős, romantikus dalát, amitől gondolom sok anyuka kiugrott a bugyijából és kapkodott a telefonjáért, miközben elképzelte, hogy milyen jó is lenne egy ilyen cuki férj nekik, szemben azzal a dagadt disznóval, aki mellettük fetreng és várja, hogy mikor kapcsolhat át végre a Rising Starról valami focimeccsre. Oláh Gergő dalát adta elő, semmi érdekeset nem találtam benne, de megint csak azt tudom mondani, hogy ha ez kell nekünk, akkor hajrá. Bár Norbi esetében mondjuk annyit fel tudok hozni mentségül, hogy pontosan beleillik az Oláh Gergő, Vastag Csaba, Kocsis Tibor sorba. Meglesznek a haknik, a TV-s fellépések, Hal a tortán, minden, gratulálhatunk. De ügyes, így is kell csinálni, teljesen igaza van.

Fotó: Rising Star élő adás

A második kör számomra már tét nélküli volt, hiszen Alfréd kiesésével számomra véget ért a Rising Star. Ha nem érezném kötelességemnek, hogy blogommal borzoljam a kedélyeket az egyes rajongótáborokban, akkor természetesen el is kapcsoltam volna a tévét, de így néztem egy újabb adagot pl. Peter Sramek művészetéből. A Bryan Adams dal szép volt, csodásan babonázta az otthon ülő tinilányokat és nagymamákat.

Fotó: Rising Star élő adás

Várhegyi Lucas Palmira mai második előadása már jóval szebbre sikerült, mint az első, a Silence hangjai már inkább a helyükre kerültek, mint a korábbi produkcióban. Nem volt rossz, de valahogy nem tudtam magam függetleníteni magamat attól a ténytől, hogy a végső hármasban nincsen benn Alfréd, Singh Viki vagy akár már akkor inkább Gondi Helén.

Fotó: Rising Star élő adás

Czibi Norbi is mindent bedobott a végére, hiszen az Úgy szeretném meghálálni minden anyukának és nagymamának telitalálat volt, persze nem ezen múlt gondolom. Volt még dráma is a végére, amikor is azt sem tudtuk mi van, hogy most legyőzte-e Srameket vagy nem, hiszen a fal lent maradt, mégis több volt a százalék, majd' lerágtam a körmeimet. Ja, nem! Kialakult a Palmira-Norbi döntő.

Fotó: Rising Star élő adás

Palmira indította a végső megmérettetést a Hazámmal, és hát sajnos ez a dal valahol félúton volt a mai első és második produkciója között. Nem volt tiszta, az egyszer biztos. Ugyanakkor hallottam ebben a dalban most valami újdonságot, ebben a mély tartományban egy sokkal érettebb női hangot hallottam, nem pedig a tinilányt. Mindamellett viszont, hogy elismerem Mira teljesítményét és gratulálok neki, szerintem ennek a produkciónak a színvonala most nem volt egy tehetségkutató döntőjéhez méltó.

Fotó: Rising Star élő adás

Czibi Norbi is belevágott utolsó dalába, igazából már nincs mit értékelni, elemezni, ez már nem erről szólt. A közönség döntött (?) és az utolsó pillanatban csodák csodájára döntetlent hoztak ki az állásból. Megint senki nem tudta, hogy mi van, jöhetett a részletes eredmény, ami alapján egy hajszállal végül is Palmira lett a Rising Star győztese. Meglehetősen megszeppenve fogadta Mira a hírt.

Fotó: Rising Star élő adás

Fotó: Rising Star élő adás

Fotó: Rising Star élő adás

A Rising Star furcsa helyet foglalt el a magyar tehetségkutatók sorában, amit elsősorban az applikációnak köszönhet, noha a szakmai zsűri is sokszor döntött a nagyközönség helyett, viszont több esetben nem hoztak meg olyan döntést, amit meg kellett volna hozni. Nem volt túl erős a mezőny egy része, de páran igencsak az emberek szívéhez nőttek, megosztották a nézőket. Biztos másképp látja a szakma az eredményt, máshogy látják a fiatalok, az idősebbek, a fiúk, a lányok, de igazából mindegy. Mint minden tehetségkutató esetében, most sem csak a győztesnek van meg az esélye arra, hogy karrierjét elindítsa. Csak az előadókon múlik, hogy mennyire tudják kamatoztatni az itt szerzett hírnevet. Annyi, hogy a győztes több dolgot kap most az ölébe, a többieknek kicsit többet kell melózni, de csak rajtuk múlik.

Személy szerint természetesen Alfrédra leszek nagyon kíváncsi, de Viki és Helén is megmarad talán a fejemben. A TV2 ezúttal is barátságosabb, emberközelibb műsort hozott össze, mint a konkurencia, tulajdonképpen jól szórakozhattunk. Ezzel zárom a Rising Star blogomat, amiben végig saját véleményemet fogalmaztam meg. Nem ígértem elfogulatlanságot, nem ígértem, hogy semleges maradok, ember vagyok. Sokaknak nem tetszett, hogy bizonyos előadókat többet kritizálok, de ez azt hiszem, hogy ez szívem joga. A többi félmillió néző is nyugodtan megfogalmazhatta (volna) véleményét, legalább ennyien nem értettek volna velük sem egyet.

Fotó: Rising Star élő adás

Fotó: Rising Star élő adás

Fotó: Rising Star élő adás