A Rising Star előző heti párbajai nem okoztak igazából meglepetést, az esélyesebb és jobb előadók jutottak tovább az egyes harcokban. Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy összességében a legjobbak jutottak tovább, hiszen összetettek erőset erőssel, gyengét gyengével. Így fordulhatott elő, hogy mondjuk továbbjutott Palmer Izsák és kiesett Abbe Lewis. Ezt kicsit igazságtalannak érzem, de bizonyára a zsűrinek megvolt az oka, hogy miért ezt a leosztást válassza.

A második párbajos műsort Beny Perez és Michel Carballo kezdte, akiknek ellenfelei a Sárközi testvérek voltak. Kicsit úgy vagyok a latin párossal, mint a Pálinka Republikkal, hogy elismerem multikulturális hátterüket, szívből és vérből jövő zenéjüket, de valamiért nem tudom őket itt elfogadni, ebben a közegben. Nem tudom, lehet, hogy túl jók a magyarokhoz képest? A dal közben azonban az az érzésem támadt, hogy a két srác egy kicsit vetít nekünk. Mintha egy latinos mulatós produkciót hallottunk volna. Nem azt mondom, hogy elbohóckodták a dalt, de volt egy kis gagyi az egészben. A zsűri is kiszúrta, hogy a fiúk a saját hátterüket akarták csak meglovagolni a kellő tudás nélkül. Sárközi Lili és Józsi az előző megmérettetés alkalmával már letette a névjegyét az asztalra, bizalommal vártam fellépésüket. A Part-time Lover már önmagában plusz pont, ami kellett is, mert maga a produkció szerintem annyira azért nem volt jó. Tetszett Lili feldolgozása, voltak benne jó kis részek, és voltak hamis hangok is. A latin duó sajnos iszonyatosan kevés pontot kapott, így már 29% elég volt a továbbjutáshoz a tesóknak, ami pikk-pakk meg is lett. A végére rendesen megugrott az indexük, de egyetértek Keróval, hogy ez lehet, hogy kevés lesz. Ami még kérdéses, az Józsi szerepe ebben az egészben. OK, hogy gitározik, de ez szerintem most ide csak statisztaszerep. 

Szabó Anita és Heiser Ádám párbaja következett. Emlékeim szerint Anita stílusa nekem nem igazán jött be, már ami dalválasztást illeti, de Ádám jampisága sem hatott meg különösebben. Anita a Hit the Road, Jack-kel próbált robbantani és továbbjutni. Nem tudom eldönteni, hogy ez a kiabálás igazából jó-e vagy rossz. Egy fél fokkal kevésbé volt irritáló, mint az előző alkalommal, amikor hallhattuk őt, de azért még így is határeset volt. Azonban amikor nem kiabál, akkor meg mintha semmi nem történne, olyankor meg elég gyengus. A végére toltam neki egy igent, de azért abszolút nem lopta be magát a szívembe. Heiser Ádám már a bemutatkozófilmjében kicsit megindította a kezemet a telefon felé, hogy nemet nyomjak, azaz húzzak neki, de hát ilyenkor még nem lehet ezt megtenni. Van arca a srácnak, az egyszer biztos. Erre meglepetésként a dala  180 fokot vett az eddig megismert arcához képest, és egy lassú, romantikus dallal döntötte le a falat. Ádám kockáztatott, és nyert. Nem mintha a dal tökéletes lett volna, sőt, ebben a témában, ebben a stílusban azért valljuk be, elég gyenge volt, de a meglepetés, amit okozott, az feljogosította arra, hogy továbbjusson.

Gondi Helén és Orosvai Renáta párbaját nem tudtam, hogy várjam, mert igazából nem emlékeztem igazán rájuk. Helén a Barna lánnyal tornázta fel a pontjait, és hiába mondta Anna, hogy Helén kész van, szerintem nincs. Nagyon nagy fába vágta a fejszéjét ezzel a dallal, és szerintem nem sikerült olyan jól, mint amennyire elvárható lett volna. A hangja alapvetően csodaszép, kétség sem fér hozzá, de véleményem szerint nem tud vele bánni. És ha még azt hozzátesszük, hogy ő egy profi vokalista, akkor ez kifejezetten kevés volt. De a dal elég nagyot szólt ahhoz, hogy magasra tegye a mércét Reninek. Ő sem aprózta el a dolgot, és egy bizarr egyveleget adott elő, és bár kisebb volt itt az a fa, mint Helénnél, de volt ebben is bőven kraft. Sőt, én  a két lány közül Renit láttam izgalmasabbnak és ügyesebbnek is. Egy hamis hang nem hagyta el a száját, mégis Helén jutott tovább. Azt hiszem, hogy most nem a jobb énekesnő jutott tovább, hanem az, akinek nagyobb volt a múltja. Csalódtam kicsit a zsűriben, mert ketten is ellene szavaztak, és így aránytalan különbség alakult ki a végére a két énekesnő között.

Peter Srámek és Fórizs Olivér párbaja előre láthatólag Olivér győzelmét kellett volna, hogy hozza. Ha a latin srácokat elküldték, hogy a népzenéjüket, ami rétegzene, vigyél el innen, akkor egy Jimmy-skatulyás előadót is meneszteni kellett. Peter az Unchained Melody-t énekelte, ami ugye mondhatjuk, hogy nem Jimmy dal, de tudjuk, hogy azért köthető hozzá, hiszen a Király is elénekelte ezt a dalt. Szépen énekelt Peter, szó se róla, de ugye megint csak azt kérdezem, hogy biztosan őt szeretnénk látni majd a Rising Star győzteseként? Mert én minden előadóról így próbálok dönteni. Olivér nekem tetszett azon a bizonyos selejtezőn. Noha szakmailag Peter a jobb, mégis Olivér a szimpatikusabb számomra. Nagyon szép dallal próbálkozott Olivér, és gyönyörűen adta elő a Bruno Mars számot. Talán megkockáztatom, hogy a legnagyobb tévedés volt Petert továbbjuttatni Olivérrel szemben, mert szerintem egy kellemes színfoltja lett volna a műsornak. Volt lélek a dalban, a hangja is jó, ez a vonal kifejezetten jól áll neki, de most mégis úgy érezték a Jimmy-hívők, hogy Peternek kell továbbmenni. Baromira sajnálom.

Udvarias Anna és Király Martina párbaja az idősebb generáció képviselőjéről döntött. Szívem szerint mindkettő nélkül túlélném, de kiesőkre szükség lesz a jövő héttől is, így boldogan lehetett csatlakozni az elithez ebből a kategóriából is. Udvarias Anna bizonyára fiatalkori vágyát elégítette ki azzal, hogy a What a Feeling-et előadhatta főműsoridőben. Mivel én rögtön gépelem a véleményemet, ezért nem igazán láthattam azt a színészkedést, amit a zsűri kritikaként megemlített a dal után. Ahogy hallgattam, voltak benne jó részek, szerencsére nem egy nagy beégés lett belőle. Király Martina az egyik legjobb dallal érkezett a zene történetében, ami as As. Nem tudott vele sajnos most akkorát szakítani, mint amit ezzel a számmal talán meg lehetne csinálni. Martina nem az eredeti, lehengerlő változatot hozta, hanem egy sokkal visszafogottabb, művésziesebb feldolgozást hozott, ami egy kicsit bonyolultabb módon próbált a szívünkbe eljutni, nálam sikerült is ide elérni, de a közönség nem így gondolta, Martina nem jutott tovább.

Az utolsó párbaj Ádám Krisztiáné és Mráz Anitáé volt. Gondolom a párosítás az alapján született, hogy a két versenyző háttere nem éppen zökkenőmentes, de ebbe én hadd ne folyjak bele. Nehéz Ádám Krisztiánról egyöntetű véleményt megfogalmazni. Teljesen egyértelmű, hogy őstehetség a srác, lehet, hogy inkább a stílussal van a problémám. Végtelenül szerethető, amit csinál, a dal nagyon jól sikerült, a Love Story betétdala csodálatosan szólt, mégis valahogy nekem túl szép, amit csinál. Mráz Anitának papíron nem sok esélye maradt arra, hogy Krisztiánt legyőzze, hiszen lehet, hogy valamennyire közös a háttér, mégis két teljesen más világ. Krisztián műfaja és profizmusa természetesen össze sem mérhető Anita populárisabb stílusával, éppen ezért talán nem is volt igazságos ez a párbaj sem. Ahhoz képest, hogy Anita nulla zenei képzéssel és háttérrel érkezett, teljesen rendben volt, amit előadott. Szoros lett a vége, mindössze 2 százalék választotta el attól, hogy csodát tegyen. Tudni kell, hogy Kero ellene szavazott, tehát tényleg megvolt a lehetősége Anitának a továbbjutásra, de ez most nem jött össze, de tegyük hozzá, így korrekt.

Véget értek a párbajok, kialakult a végleges mezőny, várjuk a TV2 szokásos, emberbarát produkcióját. Ez a mai műsor, ezek a párbajok részben nem úgy sültek el, mint az előző héten, amikor is mindenki a helyére került. Ma voltak szerencsétlen párosítások és meglepő eredmények. Ahogy nézem a tizenkét döntőst, bőven lehet még közöttük is gyomlálni, ami gondolom el is indul a jövő héten. Aki a műsor biztos pontjának tűnik, az Fehérvári Alfréd, aki reméljük, hogy minden héten elvarázsol majd minket.