Újabb hét, újabb variálás a Rising Starban, ez már teljesen megszokott. A héten a duettek kerültek terítékre, mint jól megszokott tehetségkutató elem. Általában jól is szoktak elsülni ezek a közös éneklések, persze nagyon fontos, hogy milyen dalt választanak az adott párosnak. Az sztárfellépők egész jó kis estét feltételeztek, de persze megint ott lengett felettünk a kérdés, hogy igazából minek bonyolítjuk a dolgokat. Akit eddig is magasztaltak, az tök mindegy, hogy kivel mit fog énekelni, és aki már amúgy is a kiesőzónában van, annak akár Aretha Franklint is elhozhatták volna - hiába.

Fotó: Rising Star élő adás

Gondi Helén és Takács Nicolas kezdte a Rising Star hetedik döntőjét. Kicsit X-Faktor érzés töltött el, amikor néztem és hallgattam ezt a produkciót, ami sajnos nálam nem igazán dicséret. Szuper, profi, pontos, minden klappol, de mégis kicsit élettelen, lélektelen. Hozzáteszem, az elmúlt hetek Gondi Helén produkciói közül még ez tetszett a legjobban, és ez minden bizonnyal most Nicolasnak köszönhető, mivel Helén is kénytelen volt valamilyen kontaktust teremteni a párjával, ami színesítette profi, de száraz előadásmódját. Minden esetre azért nem volt rossz indulásnak ez a kis dal, de sajnos még mindig nem vált belőlem ki sok érzelmet Helén.

Fotó: Rising Star élő adás

Fehérvári Gábor Alfréd és Keresztes Ildikó folytatta a műsort. Nem tudom, hogy a kreatív csapat miért amellett döntött, hogy a párok a befutott tag egyik slágerét adják elő, és nem egy világslágert vagy legalább is olyan dalt, ami mindkét félnek kihívás. Keresztes Ildikó dala nem döngetett falakat eddig sem az én szívemben, most sem hatódtam meg, de a duett tulajdonképpen jóra sikerült. Ebből a dalból szerintem nem lehetett volna többet kihozni, ebben ennyi volt. Kicsit megint úgy érzem, hogy Alfréd most a dalválasztás áldozata lett, mert ebben a számban nem igazán tudott hozzátenni a róla eddig kialakított képhez semmit.

Fotó: Rising Star élő adás

Kovács Gyopár és Dér Heni duettje következett. Egész jó is hangulatot sikerült varázsolni ezzel a Dér Heni dallal, de az sajnos nem volt kérdéses, hogy Heni leénekelte Gyopárt a színpadról, amit talán nem kellett volna. Kicsit vissza kellett volna fognia magát Heninek, ha tényleg segíteni akart volna a duettpartnerének. Voltak benne azért jól összedolgozós részek, de kicsit mégis olyan karaoke-hangulata volt a dalnak. Csúnyán lepontozták a dalt, amit talán nem érdemelt volna meg. Ez a szám most egy kicsit más jellegű duett volt, hiszen egyedül itt volt csaj-csaj páros, ami eleve más, mint a többiek produkciói voltak, és talán így, ebben a formában nem is volt igazságos, de valószínűleg nem ezen múlt a dolog. Voltak hamis hangok, kétségtelen.

Fotó: Rising Star élő adás

Czibi Norbert és Tóth Vera duettje ígéretesnek tűnt, hiszen megszokhattuk, hogy Vera mindig osztályon felüli teljesítményt nyújt. A kérdés már csak az volt, hogy Norbi mennyire tud kilépni Vera árnyékából. Ez nagyjából azon múlt, hogy Vera mennyit akart engedni. Hát, az elején nem Verán múlt a dicsőség, Norbinak sikerült magától elég pocsékul elkezdeni a dalt, aztán Vera visszahozta a dalba. Elég kis pongyola dalt hallhattunk, lehetett volna egy vagy sokkal vagányabb vagy sokkal mélyebb dalt választani, de a nézőknek bejött. Persze nincs mese, mindenkinek megvannak már a kedvencei, akikre akkor is szavazni fognak, ha éppen nem tetszenek. Mondom másképp: ha valaki tetszik a nézőknek, akkor akármit is énekel, úgyis szavazni fognak rá. Kicsit gála-hangulatú volt a dal és a zsűrizése, nem szeretem, amikor mindennel meg vagyunk elégedve csak azért, mert mondjuk itt van Tóth Vera. 

Fotó: Rising Star élő adás

Várhegyi Lucas Palmira és Király Viktor következtek. Király Viktort sajnos nem tudom hová tenni a magyar popvilágban. Jó, amit csinál, de nem tudom magaménak érezni, amit képvisel. Minden esetre érdekes párosítás volt ez a kettős, hiszen sokan voltunk kíváncsiak arra, hogy ez a "kislány" mit kezd egy férfi mellett, milyen érzelmeket hoz ki belőle, és persze mindez hogyan tükröződik a zenében. Nos, Mira szerintem kicsit meg volt most szeppenve Viktor mellett. Az elején ez még a hangján is érezhető volt, aztán ez valamennyire rendeződött, de a duett jelleget nem igazán éreztem a produkción. Amikor nem néztem oda, csak hallgattam, akkor még egészen rendben volt, de a színpadi közös kép nekem kicsit kevés volt. Nem baj ez, tulajdonképpen nem bántam, hogy mondjuk Mira nem mászott rá Viktorra, még aranyos is volt, ahogy talán kicsit zavarban volt, de azért lehetett volna egy kicsit meghittebb hangulata a produkciónak. Minden esetre az este egyik legjobb előadása volt ez a nézők szerint, így Mirának már nem kellett ezen az estén később újból bizonyítania.

Fotó: Rising Star élő adás

Peter Sramek és Csepregi Éva duettje nagyjából kiszámítható volt, mindemellett nekem most tetszett a szlovák srác a legjobban. Noha ez a dal és duettpartner sem éppen a huszonegyedik század képviselője, de Peter nosztalgia előadásai közül eddig ez váltotta ki bennem a legtöbbet. A refrént ismerjük be, hogy nagyon szépen és érzelmesen elénekelte. A duett-jelleg is szépen megvolt, volt kontaktus, nem csak egymás mellett énekelték el a dalt, hanem egymásnak, egymásról is. Gondolom hiába is kérnénk, hogy Peter vállaljon be valami mait (mondjuk meghallgatnám Pitbullként), mert őt már a műsor végéig benne fogják tartani ebben a szerepben. Engem nem győz meg Peter, de több százezer honfitársamat igen, innentől meg el kell fogadnom.

Fotó: Rising Star élő adás

Singh Viki és Kasza Tibi zárta a duettek sorát, és szerintem méltóképpen és kiemelkedő teljesítménnyel búcsúztatták a műsornak ezt a szakaszát. Ha egy produkció ma tényleg duett volt, akkor ez volt az. Nem komálom ezt a Tibi gyereket, de ez ma este nagyon szép volt. Olyan kis Disney-dal volt, ami mindenkinek belopja magát a szívébe. Persze kellett hozzá tudás és alázat, hogy ez a dal így szólaljon meg, mint itt, ma este. Vikiből is előbújt a sokéves rutin, és a múlt hét után megint hibátlanul énekelte el az egész dalt. Nem csoda, hogy a végén csont nélkül továbbjutott Viki, így tovább!


A műsor második szakaszában azoknak kellett megmutatni újból tudásukat, akik a műsor első felében nem az első két helyén végeztek. Fehérvári Alfréd kezdte ezt a sort a Sweet Home Alabama feldolgozásával. Az eleje megint egy kicsit ijedős volt, de aztán ahogy Alfréd haladt előre a dalban, úgy volt egyre felszabadultabb és lazább, ami mindenképpen kellett szerintem ahhoz, hogy ilyen jó eredményt érhessen el. Jó volt látni Alfrédot egy ilyen szerepben is, de azért vegyük úgy, hogy ez még mindig csak annak az útnak a fele, amin Alfréd eljut a zárkózott, gátlásos sráctól a magyar popzene ikonjáig.


Gondi Helénnek kellett újból bizonyítania, hogy helye van a jövő heti adásban is. Helén ismét elég konkrét produkciót tett le az asztalra Radics Gigi dalával. Nincs mese, itt van a helye, nem győzöm elmondani, hogy az egyik legprofibb versenyző a Rising Starban, de nem tudunk egyről a kettőre jutni, hanem toporgunk egy helyben.


Kovács Gyopár gyakorlatilag már a legnagyobb műsoridőt kapja a Rising Starban, hiszen többször kell bizonyítania, mint bárki másnak. Eddig mindig jobb teljesítményt nyújtott Gyopár a párbajok és egyéb mentőakciók során, és ez ma sem volt másképp. A Skinny Love gyönyörűen szólt, tényleg átjött rajta az a tisztaság, ami elvileg benne van ebben a kicsi lányban. Jóval szebben énekel már, mint a műsor elején, én azt mondom, hogy az utolsó két adásban teljesen felzárkózott a mezőnyhöz. Sajnos nagyon kevés százalékot ért el a továbbjutáshoz, de azért valljuk be, hogy ha az összehasonlítjuk a többiekkel, akkor tényleg nincs már senki más, aki mögötte lenne, noha személy szerint én izgalmasabbnak látom, mint Czibi Norbit, de akár, mint Gondi Helént, még akkor is, ha egyértelmű, hogy technikailag jóval előrébb járnak.


Peter Sramek most a 80-as évek eposzát a Never Gonna Give You Up-ot hozta el, és sikerült is eddigi leggyengébb produkcióját előadni. Ennyire hamisnak még sosem hallottam ezt a srácot. Néha odanéztem, a mosoly azért megvolt meg a tánci-tánci, de az éneklés katasztrófa volt, és ha csak a párbajdalt nézzük, akkor nem tudom miért lett volna több Peter dala, mint mondjuk Kovács Gyopáré, sőt! De mindegy, ha a háziasszonyoknak, nagymamáknak Peter Sramek kell, akkor hajrá.


Czibi Norbert lépett fel utolsóként a Rising Star hetedik döntőjében. Tét nélküli volt az előadása, hiszen Gyopár pontszámát szerintem akkor is felülmúlta volna, ha egy hangot nem énekel. A Homok a szélbennel eléggé biztosra akart menni érthető módon Norbi, és hát hiába a katasztrofálisan hamis hangok, a fal hamar felemelkedett, és az este legmagasabb százalékát érte el az este legborzalmasabbra sikerült produkciójával.

Elbúcsúztunk Gyopártól, akinek már műsorokkal ezelőtt ki kellett volna esni, és akkor talán most nem lenne ilyen keserű szájízünk, mert azért valljuk be, amit a mai és a múltkori adásban csinált Gyopár, az mindenki más fejlődésénél nagyobb fejlődés volt. Sok szerencsét kívánunk neki a jövőben, én bekajáltam a végére ezt az imázst és azt, amit képvisel.